Keserű remény
Mikor a sorból felnéztünk, a márvány kék égre, Megcsapta orrunk egy édes illat: A Szabadság reménye. Évek múltak és ez az illat keserűvé változott, S a keserű remény megnyugvást sosem hozott. Megölte az életet,mit magunk mögött hagytunk, Pár nyugodt percet...csak ennyit akartunk. Hogy ne legyen több háború,legyen őszinte béke, Összetartás,bizalom,Ó eljöhetne végre! A béke egy illuzió maradt mindörökre, Bezárva roskadunk a remények börtönébe.
|