Veresim : Növeszthetnénk szárnyakat... |
Növeszthetnénk szárnyakat...
Növeszthetnék szárnyakat,de hova repüljek? Az égben sem tudnám,hogy hova meneküljek. A földön is hiába futok el előled, Minden fűszálban egy mosoly kacsint belőled.
Megalázó vigyorod az égre festi arcát, Saját hazug maszkjaim a szívem marják. Talán mindenki emlékszik a régi szép időkre, Megtalálhatjuk őket,ezer elhagyott könnycseppbe.
Mindketten cukorba formálhatjuk képünk, Beragyoghatjuk a világot,irigyelhetik fényünk, Lelkünkben akkoris az örök fagy honol, Apró szívünk vágya örökké dobol...
|