Mosoly és Bárd
Valahol ülök,mereven nézek Kikapcsoltam,semmit sem érzek. Ha rám is nézel én nem látlak, Nincs helye se mosolynak se bárdnak.
Úgy nézel mint én,sál a nyakadra tekerve, Érzelem mentesen érzelmeket keverve. Talán tőlem messze téged is várnak, Nincs helye se mosolynak se bárdnak.
Talán lépnénk mindketten mégegyszer A megszokott úton kényszerrel. De selejten,szív nélkül dőlünk ágynak, Nincs helye se mosolynak se bárdnak.
Valamikor féltél,én esetleg nevettem, Amikor rajtam nevettél,naív lehettem. Egymástól messze sírunk a falnak,fának,padnak,sárnak nincs helye se mosolynak se bárdnak.
|