Lázadó lélek
Az élet maga,mi fáj A sötét szív hiába vár. A lázadó lélek várja a napot, És feled mindent,mi rosszat kapott.
Nem érdeklik a fénylő lámpák, Nem érdeklik a tüzelő máglyák. Nem érdekli ha sorsa lesz a halál És ha a rámért ütés mind talál.
Arra megy amerre szagot érez, Soha-soha le nem fékez. De érzi,hogy várja tárt karral Az ezerarcú friss hajnal.
|